Valaha rég, egy letűnt korban sárkányok is éltek az emberek mellett. Néhány kiemelkedő tudású ember sárkánylovas volt. Aztán a sárkányok eltűntek, kihaltak – gondolhatnánk –, és sárkánylovasok sincsenek már közöttünk. Ez bizony tévedés! A sárkányok és lovasaik ma is köztünk élnek, csak – mint annyi minden – átalakultak. A dübörgő, tűzokádó sárkányokat ma dragbike-nak, lovasaikat dragbike versenyzőnek hívjuk. Találkoztam egy szép, fiatal sárkánylovas hölggyel. Beszélgetésünket az alábbiakban adom közre.
– Kérhetek egy gyors bemutatkozást?
– Matusik Andrea vagyok, Békéscsabán születtem, gépészmérnök végzettségem van. Jelenleg egy televíziónál dolgozom felvételvezetőként, és a Motoroshang rádióban szerkesztem, vezetem a Drag-on című műsort.
– Úgy hírlik, nagyon „fiús” lány voltál már kiskorodban is.
– Igen, általában mindig fiús voltam. Úgy kell elképzelni, hogy én, amikor kicsi voltam – anyukám mesélte –, nem örültem annyira a babáknak, mint amikor kivitt a garázsba apámhoz, mert akkor láttam a sok „szemetet”, a sok pakolnivalót. Nekem kisdömperem volt, de biztos volt Barbie babám is, hiszen van nővérem és neki is volt. De alapból a fiús dolgokat jobban kedveltem mint a lányosakat. Egyébként a szüleim fiút vártak, csak nem fiú lettem.
– A benzingőz a garázsban „fertőzött” meg.
– Igen, tulajdonképpen ott már megfogott ez az egész. Apukám rallyversenyző, nagypapám motorversenyző volt, közel áll a családunkhoz a technikai sport. Csak sajnos nagyapám nem érhette már meg azt, hogy én versenyzem.
– Mióta versenyzel?
– Tizenhat éves korom óta, nyolcadik éve, hogy motorversenyző vagyok.
– Tavaly – 2009-ben – megnyertél mindent, amit lehetett.
– Nagyjából mindent megnyertem, és végül az összesítettben első helyet értem el. Moditwin kategóriában, ami már élsport kategóriának számít, egy 1000-es V2-es nitrós Aprilia a motorom, kéthengeres, 1000 köbcentis, és plusz feltöltőként nitrót tettünk rá ami plusz sok lóerőt adott neki.
– Laikus olvasóink kedvéért mesélj egy kicsit a dragbike versenyzésről.
– Az utcai gyorsulást biztosan ismerik, amikor két autó a piros lámpánál odaáll, és csikorgó kerekekkel elindulnak, amikor zöld jelzést kapnak. Ez persze illegális, de van legális, szabályokkal keretezett verseny, ilyen a dragbike is, nem autókkal, hanem motorokkal. Itt is lámpára indulunk, csak itt félig-meddig mi indítjuk a lámpát. Úgy kell elképzelni, hogy van egy úgynevezett „karácsonyfa” – ez a startlámpa, azaz lámpák –, amihez odaállunk, fotocella figyeli a motor kerekét, és ahogy előrébb gurulunk, felvillan a második fehér lámpa is, ha a mellettem lévő is beállt – merthogy egyszerre csak két versenyző van a pályán –, utána három sárga és a zöld, ha nem ugrott be egyikünk sem. Ha eltaktikázzuk magunkat, és beugrunk (korán rajtolunk), az a verseny végét jelenti. A versenyen az nyer, aki hamarabb végigmegy a 402 méteres pályán. Teljesen mindegy, mennyi volt az ideje. A lényeg, hogy hamarabb érjem el a negyed mérföldet, mint a másik. Magyarországon a MAMS-hoz (Magyar Autó- és Motorsport Szövetség) tartozó rendezvények a kiskunlacházi, a kunmadarasi, és egyéb kisebb rendezvények, de vannak más hivatalos, de nem a MAMS-hoz tartozó rendezvények is.
– Ennek a versenyformának az Egyesült Államok a hazája.
– Így van, ez amerikai verseny, onnan származik.
– Ott versenyeztél már?
– Nem, sajnos még nem jutottam el odáig, de ott űrtechnikával mennek már, nem a mi pénztárcánkkal elérhető az a technika, amit ott használnak. Kicsit sarkítva úgy néz ki, amit levetnek az amerikaiak, azt megveszik a nyugat-európaiak, amit ők levetnek, azt megvesszük mi. Így állunk anyagilag. De ez a gazdaságunkra jellemző, hogy nagyjából mindent ugyanígy csinálunk.
– 2010-ben a csúcskategóriában indulsz.
– Igen, idén a nálunk csúcskategóriának számító Competition kategóriában versenyzek, egy 1428 köbcentis, soros 4 hengeres Suzuki motorral megyek. Nem lehet feltöltőt használni, normál benzinnel kell menni, nem használható nitró, mert az már egy másik kategória. Viszont itt van minimum súlyhatár, úgyhogy nekem még plusz súlyt is rá kell tenni, mert a motorom csak 205 kg, én vagyok 55, mondjuk ruhában 60, és hogy meglegyen a minimum 270 kg, valahogy még plusz 5 kilót el kell helyezni a motoron. Még barátkoznom kell vele, mert más, mint az eddigiek.
– Mi a szép ebben a versenyzésben?
– Teljesen másképp kell kezelni, mint egy utcai motort. Itt nagyon fontos a gumimelegítés (burn out), beteszik kettesbe, behúzott kuplunggal és első fékkel, majd kiengedem a kuplungot és húzom a gázt pár másodpercig. Ekkor lesz megfelelő a gumi hőmérséklete, tapadása. Látványos, mert ilyenkor füstöl a gumi az aláöntött víz miatt. Utána megyek a rajthoz, visszateszik a váltót egyesbe. Nem lábbal váltok, hanem sűrített levegős váltóm van, csak egy gombot nyomok. De nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Fontos, hogy nagyon jó reakcióideje legyen az embernek. Képzeld el, hogy az első 60 lábat, ami 18,29 méter, 1,2 másodperc alatt teszem meg. Amíg azt mondom, hogy „egy”, már megtettem 18 métert.
– Ezt hívják rajtidőnek?
–Olyan, hogy rajtidő nincs, csak reakcióidő, ami pedig azt az időt jelenti, amikor a motor első kereke megszakítja a fotocellát.
Több szakaszon is mérik az időket. De nagyon fontos, milyen az első 60 láb. Nem tudok pontos adatot mondani, de kb. 80 km/ó-ra gyorsulok ezalatt. Ez hihetetlen jó érzés, fantasztikus, felfoghatatlan szinte! Viszont veszélyes is, ha nem melegítem meg rendesen a gumit, akkor arra megy a motor, amerre fújja a szél. Ha balról fúj, akkor biztos, hogy elmegy jobbra, és viszont. Ilyenkor kanyarodni kell a pályán, azaz bedönteni a motort, persze a széles, lapos hátsó gumi miatt ez nem jelent sokat, de csak így megy egyenesen. A legutóbbi versenyen súrolta a csizmám a betont egy pillanatra, fellökte a lábamat, annyira be kellett dönteni a motort, hogy egyenesen menjen és ne célozzam meg a pálya szélét. Ezek izgalmas pillanatok, de jó érzés.
– Váltsunk témát. Ismered, találkoztál már a Fedél Nélkül újsággal?
– Megmondom őszintén, még nem vásároltam, de ismerem, bár nem tudom megmondani, hol, hogyan kerültem kapcsolatba az újsággal. Valahol a kezembe akadt, és beleolvastam.
– Mi a véleményed a hajléktalan emberekről, akikkel találkozol jártadban-keltedben? Mit ismersz az élet ezen oldaláról?
– Nem sokat tudok róluk. Azt hiszem, az embereknek sztereotípiáik vannak a hajléktalanokról, nekem viszont alapelvem, hogy senkit meg ne ítéljek anélkül, hogy megismerjem. Én is voltam olyan helyzetben, amikor anélkül ítéltek meg, hogy ismertek volna. Nekem ami nem tetszik – bocsánat, hogy a negatívummal kezdem –, úgy érzem, vannak akik nem a megélhetésük miatt kéregetnek, és vannak akik nem fogadnak el élelmet, pénzt akarnak. Nekem ez furcsa. De nagyon szomorúnak tartom ezt az egészet. Télen teljesen ki vagyok akadva, mikor látom, hogy emberek kint vannak az utcán. Én nagyon fázós vagyok, -10 fokban meghalnék. Nem vagyok túlélő. És nagyon sajnálom, hogy csak ennyi hely van, ahova tudnak menni, és ilyen körülmények közé.
– Szerinted mi lehet, lehetne a megoldás?
– Több szociális bérlakásra volna szükség. És Kunmadarasból kiindulva, ahol vannak elhagyatott laktanyák, semmire nem használják, azokat oda kellene adni a hajléktalan embereknek, közösségeket alakíthatnának, bár tudom, hogy van, aki ezt nem szereti. De aki tenni akar ezért, az tehessen. Aki ki akar lépni ebből a helyzetből, amibe került, ki tudja mi miatt. Mert biztosan nem mindenki a saját hibájából kerül oda.
– Voltál már nagyon nehéz helyzetben, amit kilátástalannak éreztél?
– Nem, szerencsés helyzetben vagyok. De minden embernek az életében lehet olyan, mikor azt érzi, hogy nincs kiút. De a rossz emlékeket igyekszünk kitörölni. Nem azért mondom, mert mindig meg lett volna mindenem, de nem kellett nélkülöznöm.
– Térjünk vissza a versenyzéshez. Ez a férfiak világa.
– Nagyjából igen.
– Hány versenyzőnő van?
– Ebben a kategóriában Európában csak egy-kettő. Nem egy népes tábor, de azért vannak.
– Nem voltak a férfiak veled szemben előítélettel?
– Magyarországon nem, hiszen jópár éven keresztül bizonyítottam. 125-ös motorról ültem át az 1000-esre. Sokan mondták, hogy ez nagy váltás, nem bíztak bennem. De bebizonyítottam, hogy velem kell számolni. És később tartottak is tőlem. A mostani kategóriában talán még nem, de itt is számolnak velem. Van helyük a nőknek ebben a sportágban is. Négyszeres magyar bajnok vagyok 125-ben, kétszeres szocialista kategóriában, egyszeres Moditwinben, és bízom benne, hogy a Competition kategóriában is sikerül bizonyítanom.
– Mik a terveid?
– Az országos bajnokságban jól szerepelni, utána az Európa Bajnokságon is jó helyezést elérni, utána pedig Amerika. Meghódítani Amerikát!
– Mindehhez kívánok neked kéz- és lábtörést!
Matusik Andrea a július 17-én, Kiskunlacházán rendezett OB 4. futamán Competition kategóriában 2. helyezést ért el. Előtte viszont két versenyt nyert meg ugyanebben a kategóriában. Május 31-én Kunmadarason, és június 12-én Kiskunlacházán.
