Zúzmarás hajnalon hitem jégcsappá hűlt,
Lesodorta rólam vágtató förgeteg,
Soha nem simít kéz az arcomra derűt,
Eltűntek a kezek, magamhoz zörgetek.
Kihűlt már bennem a puhaléptű szerény,
Jégvirág vagyok a dermedt Föld ablakán,
Fájdalmat üzenő megfagyott költemény,
Varjat utánozó károgó csalogány.
Suttogás vagyok, mely sehol sem hallható,
Csorduló ereszen jégszikrájú remény,
Csenddel kiáltozó, hangokkal hallgató,
Fuldokló fohászú elbújt kéregető,
Kottát nem ismerő fájdalmas szerzemény,
Halk szóval könyörgő eltévedt bégető.
