361. szám Széppróza

Balatoni ámokfutás 6. rész

Szerző:

E pillanatban utazhatnékom támadt.
Sokat nézegettem a világatlaszaimon az Antarktisztól kissé északra elfekvő Kerguélen-szigetet, amely szinte lakatlanul bújik meg az Indiai-óceán déli részén, messze minden szárazföld és lakott területtől. A szigetek a leírások alapján a XIX. Században bálnavadászok pihenőhelyeként szolgált. A XX. században a franciák telepítettek a szigetre meteorológiai állomást, mely még ma is működik. Az űrkorszakban pedig egy francia-szovjet közös kísérlet egyik célállomása lett. A sarki fényt vizsgálták a szigetről, de fogalmam sem volt, hogyan. Erre a szigetcsoportra több évtizede nagyon kíváncsi voltam, és sokat álmodoztam a betelepítéséről. A sziget a déli félteke 50-ik fokán van, hasonlóan, mint Budapest az északi féltekén, de sokkal zordabbak az időjárási viszonyok.
Alkoholtól kótyagos agyammal arra gondoltam, most megpróbálhatnék eljutni a szigetre, hiszen már szülőhazámban egyáltalán nem éreztem jól magam se részegen, se józanul, ha egyáltalán volt ilyen napom az utóbbi tizenhét évben.
Elindultam tehát a csónak felé a büféből „véletlenül” nálam maradt fél tucat gyertyával a kezemben. A csónakhoz érkezve meggyújtottam az első gyertyát, melynek fényénél alaposan átvizsgáltam a csónak alját, amit hibátlannak véltem. Erőm teljes megfeszítésével végre sikerült megfordítanom az egypár evezős csónakot. Meglepetésemre és főleg bosszúságomra evezőket nem találtam sem a csónak alatt, sem a környéken. Visszasiettem a házhoz, hátha találok valahol egy pár evezőt. Háromszor jártam körbe a házat és a kertet, de evezőt sehol sem találtam. Biztosan a házban rejtegetik: – gondoltam bosszúsan, mivel oda már nem mertem betörni.
Hirtelen felnéztem az égre, mintha onnan várnék segítséget. Talán meg is kaptam, mert azonnal felvillant az emlékezetemben a part menti nagy csónakház képe. Nem bírtam elképzelni, hogy egy akkora csónakházban ne találnék legalább egy pár evezőt. A gondolatot alkoholos bénultságomhoz képest elég gyorsan követte a cselekedett. Ekkor már csak a lebukás félelme tartott vissza attól, hogy visszamenjek az utcára. Inkább a part felé indultam a kerítés mellett. A kerítés vége a parthoz ért, és én átmásztam a szomszédos kertbe, ahol szintén körülnéztem az evezők ügyében. Ám vizijármű vagy evező nyomát sem láttam, így tovább folytattam az utamat a part mellett a kerítések végén át. Már legalább az ötödik kertet vizsgáltam át, amikor végre találtam egy újabb csónakot a parton. Ez egy fémcsónaknak tűnt a sötétben, de evezőt az egész kertben nem találtam legnagyobb igyekezetem ellenére sem.
Legalább még tíz kerítés végénél kellett átmásznom, mire elértem a csónakházhoz. Többször körbejártam a hatalmas üvegtáblákból álló épületet, de őrzésre utaló nyomot nem találtam. Az üvegen keresztül rengeteg kajakot és csónakot láttam még a sötét ellenére is, de evezőt egy darabot sem. Az egyik üvegtáblán viszont találtam egy tíz forintos nagyságú lyukat, és attól elágazó repedéseket. Ez arra figyelmeztetett, hogy az üveg nem sérthetetlen, és fordulhatnak elő balesetek. Ráadásul a sérült üveg a vízpart felőli oldalon helyezkedett el az utcától legalább harminc méterre. Miközben ezek a gondolatok viharzottak át zsibbadt agyamon a negyven méterre elterülő síneken hatalmas robajjal száguldott el Pest irányába egy tehervonat. Megfájdult a fejem és a fülem a nagy csend utáni hirtelen óriási zajtól. Ekkor eszembe jutott, hogy ekkora zajban senki sem hallaná meg, ha valamivel betörném az üvegtáblát, hogy bejuthassak a csónakházba. Precízen körültekintettem a sötétben, de természetesen nem láttam semmit és senkit, csak a hullámok halk csobbanását hallottam, amint a parti szikláknak ütköztek. Következő gondolatom pedig az volt, hogy talán a parti sziklák között van egy célomnak megfelelő méretű is. Elbotorkáltam a vízpartra, hogy keressek egy tenyérbe illő követ. Már majdnem lefagyott a kezem, mire kitapogattam egy megfelelő követ a jéghideg vízben. Végre kiemelhettem a tenyeremben kényelmesen elhelyezkedő követ a vízből. Egy gyertya lángjával melegítettem pár pillanatig a kezem, majd elindultam a csónakház felé. A törött üveghez érkezve már csak egy vonatra kellett várnom. A várakozás türelmetlenségét dohányzással próbáltam mérsékelni, de a másodiki szál cigaretta elszívása után már feszülten járkáltam fel-alá kezemben a kővel. Legalább fél óra telt el így, mikor egy távolból közeledő szerelvény hangjára lettem figyelmes. A tehervonat egyvonalba ért a csónakházzal, mely enyhén remegni kezdett. Jól megcéloztam az üveg sérült részét és elkezdem lengetni a kezemben szorított követ. Még magam is alig hallottam az üveg csörömpölését a vonat hangos robaja mellett. Közelebb lépve azonban egy tátongó rést fedeztem fel az addigi kis lyuk helyén. A rés ugyan sokkal nagyobb lett, de én még mindig nem fértem át rajta. Mégis jó lehetett a dobásom, mert a vastag üveg jó néhány helyen hosszan elrepedt. Egy-két repedt üvegdarab kifeszítése után már akkora lett a rés, hogy kényelmesen beférhettem rajta. Eközben a szerelvény már annyira eltávolodott, hogy elcsendesedett a környék. Éppen jókor, mert az üvegcsörömpölés nem illett az éjszaka csendjébe.
Gyertyát gyújtva néztem körül a rengeteg csónak között. Az állványokon fekvő csónakok végén végre ráleltem a hozzájuk tartozó evezőkre. Kiválasztottam kettőt, melyekről azt sejtettem, hogy megfelelők lesznek a csónakomhoz, majd sietve indultam az általam újonnan készített bejárathoz. Az üvegdarabok recsegtek a talpam alatt, de én csak arra vigyáztam, hogy el ne botoljak. A résen átjutva gyorsan eloltottam a gyertyát, nehogy a fénye eláruljon. A két evezővel a kezemben sokkal nehezebben sikerült átmásznom a kerítések végénél. Többször megcsúsztam a vizes sziklákon, így a cipőm és a zoknim is vizes lett. Fáradtan érkeztem meg az ideiglenesen birtokba vett kertembe.
Fáradtságommal egyenes arányban nőtt az ingerültségem. A csónakhoz érkezve az evezővillába helyeztem az egyik evezőt, mely kicsit ugyan lötyögött, de akkor nem törődtem vele. A másikat is behelyeztem a villába, majd elindultam a teraszra, hogy összeszedjem a holmimat.

– folytatjuk –

Kapcsolódó írások