Június 24 2017 20:43:50
Navigáció
Facebook
Véletlen Fotó
Videók
Legfrissebb

További videók >>
Felhasználók
· Online vendégek: 2

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 109
· Legújabb tag: carlos
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Reklám
Pollák László: Verébvár

A kis szürkésbarna madárkák vára valóságos erődítmény: hatalmas, mintegy négy méter magas óriási bokor alkotja a belsővárat, ami talán nem is csupán egyetlen bokor, csak kívülről tűnik úgy. Ott a legnagyobb a nyüzsgés, ami tulajdonképpen láthatatlan, mert eltakarja a zöld fal, ám annál inkább hallható. A belsővár két oldalától magas, széles, sűrű zöld fal (sövény) húzódik a szemben lévő ház két sarkáig, terjedelmes udvart képezvén. A verébőrség természetesen ezeket a falakat is megszállva tartja, látni ugyan nem lehet a veréb katonákat ott sem, zsivajgásuk, hangos csipp-csipp-csiripelésük azonban elárulja jelenlétüket. Időnként a várudvaron is ugrabugrálnak, néha magányosan, máskor csoportosan, valami csak általuk ismert dolgot művelvén. Szoktak még a porban fürdeni vagy kiadós eső után a tócsákban. Hírközlésük kiváló, ha kétlábú, szárnyatlan lény közeledik az utcán vagy lép ki a ház kapuján, Verébvár népének összes tagja nyomban hírül kapja, különösen akkor, ha kutya is van a társaságában. A vészhír szempillantás alatt végigszalad a várban és a védősereg elcsitul. Aki látható helyen, például az udvaron tartózkodik éppen, gyorsan elbújik a legközelebbi zöld falban.
De azért nem mindenkitől félnek, akad kivétel is, nevezetesen az Öreg Fószer, őt szeretik a verebek, mert rendszeresen hord nekik kenyérmorzsát, néha kenyérdarabkákat is, minek is dobná a szemétbe, inkább egyék meg a kis szárnyasok. Éppen most lép ki a ház kapuján, a verébnép köré sereglik, de hamar észreveszik, nincs nála a sajtosdoboz, amiben a morzsát szokta hozni, sem zacskó kenyérdarabokkal. Csalódottan szélednek szét és csiripelnek tovább. Öreg Fószer elmegy, ám alig fél óra múltán ismét előkerül, kiflit majszol, leül a belsővár előtt a kőpadra, lecsíp egy pici darabot a kifliből, a tenyerén nyújtja a kis madarak felé, de azok bátortalanok, dehogy szállnak a karjára, azért a pici darabkáért ki lenne olyan botor, az életét kockára senki sem teszi ilyen kevés jutalomért. Igaz ugyan, hogy ez a kétlábú szárnyatlan még sosem bántott senkit, mégis jobb az óvatosság, elvégre sosem lehet tudni. Öreg Fószer türelmes. Már kezd fáradni a karja, mégis vár. Nem hiába. A háta mögötti belsővárból mint a nyíl röppen ki Merészke Verébke, lábaival dobbant a férfi csuklóján, miközben felkapja a kiflidarabot és huss, máris tovaszáll. „Ejnye, te gézengúz, hátulról támadsz, na, megállj csak, majd elkaplak én, amilyen picurka és szemtelen vagy, csakis tojó lehetsz” – gondolja az öreg. Kicsit pihenteti a karját, aztán újabb darabkát tart a tenyerén, szeme sarkából hátrafelé figyel és amint Merészke Verébke megint próbálkozik, hirtelen mozdulattal becsukja a tenyerét, el akarja kapni a ravasz kis madarat, de nem sikerül, mert az az utolsó pillanatban irányt változtat, inkább zsákmány nélkül száll tovább. „Na, mindegy, azért jól szórakoztam, mozijegyre, színházjegyre nem telik a kevéske nyugdíjamból, de engem ezek az apró jószágok is remekül elszórakoztatnak” –  mormolja maga elé Öreg Fószer. Az utolsó kifli két végét leharapja, a többit nyolc darabra tépi és maga elé helyezi félkörben, méternyi távolságra.
A verebek egyre közelebb merészkednek. Az első darabot röptében kapja fel az egyik, a másodikat is, aztán a legnagyobb, a Borzas Kanveréb gyorsan odaugrál a legszélső kiflidarabhoz, felkapja és fürgén odébbáll. „Szépített a gyalogság, de még mindig a légierő vezet kettő-egyre” – nevet a férfi. Ezután hol a földön közelítő, hol a levegőből támadók szednek fel egy-egy darabkát, míg végül a legnagyobb, legsúlyosabb marad csak a férfi előtt, azt már kétszer is megkísérelték a „légierő” tagjai felragadni, csakhogy túl nehéz, egyikük sem tudta felkapni. 
És ekkor Merészke Verébke, aki az iménti félresikerült kísérlete után a légierőből átállt a gyalogsághoz, ott ugrál a földön a többi gyalogos között, most hirtelen előre lendül, belecsimpaszkodik csőrével a méretes kiflidarabba és nekiveselkedik, szeretne felröppenni, ám nagyon nehéz az a teher a csőre hegyén. A kis tojó viszont szörnyen makacs, el nem eresztené azt a jókora zsákmányt, újra és újra próbálkozik. Öreg Fószer  nevet, nevet, aztán hirtelen felpattan, meg akarja fogni a madárkát, de elkésik: Borzas Kanveréb a kis tojó mellé ugrik és ketten együtt már elbírják a zsákmányt, viszik a belsővárba. 
Az öreg kisnyugdíjas elismerően bólogat. „Ez igen, szép mutatvány került az előadás végére” – gondolja és beslattyog a házba.



2016 augusztus, 1. díj

Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Partnereink
Generálási idő: 0.01 másodperc 3,896,001 egyedi látogató