A Mi Kis Családunk

Balog Gyula

By

terjesztő, szerző, Első Kézből a Hajléktalanságból c. érzékenyítő program résztvevője, szerkesztőségben dolgozó munkatárs

Fedél Nélkül 2019. április 04. 645. szám

Budapesten születtem egy szegény munkáscsaládban. Négyéves koromban elkezdtem bizonyos rendszerességgel alkoholt fogyasztani, írni-olvasni és számolni. Hétévesen megvakultam, agyvelő­gyulladástól, ami egy vírusos influenza és az idegállapotom miatt volt. Ugyanis apám úgy nevelt, hogy néha egyet odacsapott. A vakságom volt életem legbékésebb időszaka, mert akkor föl se emelte a hangját, és kedves volt velem. Meggyógyultam, de a zsenialitásomat elvesztettem. Az alkoholt attól kezdve kívántam, hogy kétévesen beadták az első Dianás cukorkát. Onnantól kezdve én állandóan azt az érzést hajkurásztam. Jó voltam a sportban, az irodalomban, irodalmi színpadon szerepeltem, de addigra heti 2-3-szor már nagyon berúgtam. A Skála áruházban ösztöndíjas lettem, bent is ittam minden nap. 28 éves korom körül megnősültem, 5 évig bírta a feleségem az alkoholizálásomat, utána visszaküldött a szüleimhez. Akkor már nagyon mélyponton voltam.
És akkor kijózanodtam. Már ismertem az Anonim Alkoho­listákat, oda menekültem. És egy másik életcélom is lett: hogy min­den nap tegyek valami jót a környezetemmel. És ezzel a két céllal élek ma is 9025. napja. Újjászületésem első két napja c. novellám már nem egy embert józanított ki. Elolvasták és onnantól kezdve nem ittak.
Több, mint 10 éven keresztül próbálkoztam alkalmazotti munkával. Ekkor indult be a Fedél Nélkül. A terjesztés révén nagyon hamar eljutottam iskolákba érzékenyítő órákat tartani. 2009-ben megindult az Első kézből a Hajléktalanságról program. Előtte már megalakult A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport, amelynek alapító tagja vagyok. Párhuzamosan vittem az érzékenyítő és az aktivista programot. Jelenleg is a Közélet Iskolája Alapítványnak kuratóriumi tagja vagyok. Részt vettem az Utcajogász Egyesület létrehozásában, társelnöke is voltam. Mindeközben egyre több iskolába jártunk. Időközben már élőkönyv is voltam, kezdtem én magam is szervezni Élő Könyvtárokat.

Így szoktam mondani, hogy az identitásom az, hogy A, Alkoholista, H, Hajléktalan, A, Aktivista és most már az Sz is, mert Színész is vagyok. Tehát AHASZ.

Ez a színészkedés is a hajléktalanságról szól, két hivatásos színész meg én játszunk egy-egy hajléktalan embert. Ez is egy érzékenyítő előadás (Cím nélkül). És hogy „hogyan tovább”? Tavaly nem volt jó évem, mert volt egy tüdőembóliám és egy szívinfarktusom. Emiatt az aktivizmust befejeztem. Egyértelmű, hogy fel vagyok készülve arra, hogy esetleg nem fogom tudni folytatni, ezért, mint ahogy az Anonim Alkoholistáknál megtanultam, van helyettem más ember, aki hasonlóan tudja majd vinni a dolgokat. Ezen dolgozok most, meg azon, hogy mind Magyarország városaiban, mind külföldön átvehessék ezeket a programokat.

Szöveg: Udvari Panka

Fedél Nélkül 2010. október 14. 424. szám

Erdős B. Gyula – Bemutatjuk a 1129-est

Pesszimista optimista

1994. július 10-től vagyok hajléktalan ember, s egyben ez az én második születésnapom is. Ezt megelőzően 20 éven keresztül voltam masszív alkoholista, ami szétzilálta a családi és a munkahelyi kapcsolataimat. Bár több mint másfél évtizede semmilyen formában sem fogyasztok alkoholt, mégis az alkoholista a legerősebb identitásom, mert tisztában vagyok vele, hogy ez örökké meghatározza az életemet. A hajléktalanságot ezzel szemben mindig is egy állapotnak tartottam. Az emberi létezésnek egy olyan formájaként tekintek rá, amiből, ha kínkeservvel is, de van kiút. Ebben a játszmában a képességek és a lehetőségek meghatározóak. Míg az első kiteljesítésében jobbára az egyéni motivációk számítanak, addig a másodikban az emberi kapcsolatok dominálnak.

Érdekes módon a Fedél Nélkül újság nekem mind a képességeim, mind a lehetőségeim kibontakoztatásában segítséget nyújt. 6 évvel ezelőtt véletlenül találkoztam a lappal, amiben egy felhívást olvastam egy -azóta is nagy sikerrel működő- művészeti pályázatra. Mivel gyerekkorom óta grafomán vagyok, kapva kaptam az alkalmon.

Az azóta eltelt időszakban több írásomat is díjazták, amire rendkívül büszke vagyok. Szerzőként szinte magától értetődött, hogy a terjesztésben is szerepet vállaljak. A rendszeres jövedelmen túl értékes emberi kapcsolatokra is szert tehetek, amelyek egy hajléktalan ember számára felbecsülhetetlenek. Talán nehéz elképzelni, hogy az aluljáró rohanó forgatagában valódi beszélgetések is kialakulhatnak, de higgyék el, sok ilyen példát tudnék felsorolni. A vevőim többsége törzsvásárló, akik közül néhányan az élettörténetemmel foglalkozó előadásokra is felkértek. Az egyik ilyen rendezvényből nőtt ki az Európai Unió finanszírozásával megvalósult, szakemberek és az érintettek részvételével megrendezésre került, iskolai tájékoztató sorozat. Ebben a programban koordinátorként tevékenykedtem, ami sok szervezéssel, egyeztetéssel járt együtt.

Alapító tagja vagyok „A Város Mindenkié” csoportnak, jelenleg egy ún. tapasztalati szakértő képzésben veszek részt. Minden sorstársam tudja, hogy mit jelent eljutni a mélypontra, de az innen felfelé történő elmozdulás nem pusztán hajlandóság kérdése, ahhoz külső segítség is kell.

Azt mondta nekem valaki a közelmúltban:

„Gyula te nagyon józan vagy”.

Hát, ebben lehet valami.

készítette: Vajda Norbert

 

terjesztői szám: 1129

terjesztő: 2004 óta

terjesztési helyszín: jelenleg ritkán terjeszt

 

You may also like