585. szám Vers

Vajha szárnyam volna…

Szerző:

(Zsolt. 55.7: Vajha szárnyam volna,
mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.)

Vajha szárnyam volna…
Nincs, mégis,– amint ezt leírom,
megkondul a harang,
akárha mondaná: „Honnan veszed azt,
hogy nincs? Bízd azokat a szárnyakat reám!
Ahhoz repítelek velük, aki szívednek kedves, hisz
néked rendeltem én, szívemnek hát hogy lenne borús?”

Nyugodnék karjaidban, ölednek melegében,
fényesednének csókjaid köröttem!
Szállnék Hozzád, akármerre lakol,
mert ilyen Kedvest a világon
úgysem lelni sehol!
Egymást szerelembe fogva,
az Úr szent nevét suttogva!
Egymást szerelembe fogva,
mint ékkő a foglalatba’–
legvégsőkig,
Együtt
repülnénk tovább!

2016 október, 3. díj

Kapcsolódó írások