Ha valakinek nyújtasz segítő kezet
és ő nem szorítja vissza kezedet –
ne hidd, hogy hálátlan, hogy nem szeret!
Veszi a jelzést, csak talán nagyon beteg.
Még dübörgő zajban is hallja hangodat.
Talán néma csendben formálja a szavakat.
Könnyes homályban is látja az arcodat.
Ne feledd! Minden hálája tiéd, mit még adhat.
Lesz majd egy tiszta, utolsó szó.
Neked tartogatja, mert csak te voltál hozzá jó.
Mielőtt jön a végső álom – örökre ringató.
Ő érte eljött a beszállásra kényszerítő utolsó hajó.
Ne bánkódj soká, még ha nagyon fáj is.
Az élet átmeneti állomás – ez így normális.
Ha elhervad egy virág, kinő majd másik.
A rét újra és újra mindig pompázik!
2012 január, különdíj
