500. szám Vers

Téli álom

Szerző:

Dérpalástjába bújt a néma táj,
és fagyban fürdik a hulló dara.
Jégtemplomban imádkozik a Hold,
s hideglelősen jő az éjszaka.

Hódunna alatt szunnyadoz a rét,
téli álmát alussza az erdő.
Leáldozott a Nap – aludni tért,
takarója sötét rongyos felhő.

Ember matat zúzmarás bozótban.
Éji szálást keres egy hontalan
– hópárnára hajtja sápadt arcát,
és így álmodik a boldogtalan.

Űzött vadként éberen pihen,
ólompillája arcára tapad.
A fagy bilincsébe zárva minden,
csak az álom, a gondolat szabad.

Fűtött cifra palotát álmodik,
a gyönyörtől lassul szívverése,
s kitárul előtte a nagyvilág.
Óh be szép! De nincs már ébredése.

Kapcsolódó írások