A békesség illata lengi be a szürke, kopott udvart:
kalácsok sülnek, sonkák, tojások főnek a fazekakban –
tetteinket még a hétköznapok rongyai borítják,
de lelkünk már csodavárással készül a Feltámadásra,
fogadni Jézus Krisztust, az EMBERT,
aki szenvedő testét adta bűneink megváltására!
Adjunk kegyelmet hát
a tűzzel-vassal világhódító népirtóknak?
értsük meg
a hit nevében máglyát gyújtogatókat?
mentsük fel
a háborúban győztes erőszak-tevőket?
legyünk irgalmasak
a világeszmék győzelméért láger-teremtőkhöz?
bocsássunk meg nekik:
a fajtisztaságért milliókat gázkamrába-küldőknek?
kapjanak bűnbocsánatot
mind a bűnösök, mert az EMBER:
Jézus Krisztus szenvedésével megváltotta bűneinket?
Most és mindörökkön örökké? Ámen?
