415. szám Vers

Látjuk még egymást, ne féljetek!

Szerző:

Odaátra szól a versem,
Hol az örök világban
Fény van és meleg,
Hol szeretik egymást,
Megértik az emberek.

Hol az örök Jeruzsálem
Arany falai ölelnek,
Hol nincsen sem halál,
Sem szenvedés többé,
Könnyek sincsenek.

Él ott egy művész,
Ki gitáron örök dalokat
Énekel, királyi dalnok:
Ez a tiszte, fején fénylő korona
És mikor hazatér fényes hajlékába
Agyagot tesz a régi korongra.
Kezei között életté alkotja.

Így él ott örökké, szentek között
A fénylő világban, de minden este,
Mikor korongja mögé ül,
Tiszta szeméből egy könnycsepp
Arcán alágördül.
Ajkain igaz szó csendül meg:
Látjuk még egymást, ne féljetek!

Kapcsolódó írások