450 Beszámoló

Költészet Szonettkoszorú Mesterszonett

By

 

…toll hegye rebben – a kezdetek egybefonódnak a véggel
s végre lehajtod az arcodat: egymagad állsz a világban,
vágyad a napra tekint s ha elérheted: egy vagy az éjjel.
 

Méred a verssorod – eltemetődöl a vers anyagában:
várna – ereszd el! a lényeget írd s igaz éled a sárban;
árva világod elosztja az ősz: nyomokat hagy a nyárban,
bátran előre haladsz, hova fény sose hull, csak az ágak.

Semmibe elveti, bárkivel ütközik elvei kardja
egymaga támasza: önmaga istene, önmaga apja,
más utakon keresed s igazát nem a módszere adja;
vonz pokol, ég, de nem érsz se emitt, se amott soha partra.
 

Vad, darabos szavaid lenyesed, türelem szigeted lesz,
vagy hamujuk lepereg s megülik nevedet, betakar ma;
műveidet nem az életed írta, de téged a versek…

You may also like