372 Vers

Indián nyár

By

Véncsont melengető októberi nap
szűrt fénye, árnyékok össze-visszásága
gallérom mögé bújik, lapul.
(tarkómon érzem hűs melegét)
Levélzizzenés, halk surrant-roppanó
nesz sóhajt talpam alatt.
Rám tapad pókháló foszló görgése; –
fátylas játéka a térnek.

Eldőlt horizontú sárga napsugár
oldalról megnyalja jegenyék tetejét,
hulló levélen villan tánca.
Idő szusszan fák mohos tövén,
állni látszik őzfoltos gomba mellett.
Mint megingó gondolat,
átbillen árnyékon, – vágtatva indul,
neki, farkastorkú télnek.

2004.10.06.

You may also like