Azzal a vallomással kell kezdenem, hogy hosszú évek óta erős dohányos vagyok. Ezt igen sokan rossz szemmel nézik, megjegyzéseket is tesznek. Nos elárulom, a megjegyzések zavarnak legkevésbé. Sokkal inkább bosszant, hogy reggelente iszonyatosan köhögök, s a trafikban pedig tetemes összegeket hagyok. Érdekes módon legtöbben a környezetszennyezésre hivatkoznak, ha meglátnak cigarettázni. Ettől aztán végképp bosszús leszek. Ha körülnézünk, szeméthegyeket látunk, – nem csikkeket! – amit nem kizárólag a dohányosok dobálnak el. Azon kívül sokan csak azért nem autóval járnak az illemhelyre, mert lakáson belül van.
Valahol hallottam, hogy Amerika és Budapest között oda-vissza egy repülőgép annyi kerozint fogyaszt, és ezzel olyan szinten szennyezi a levegőt, mint egy átlagos személygépkocsi egy év alatt.
Valaki nemrég jött haza Detroitból és elmesélte, hogy a Ford Művekből percenként jön le egy új kocsi a futószalagról. Kérdem én: kinek és minek? A benzinárak rohamosan mennek föl – a BKV tarifák nem kevésbé – és mi elfelejtünk gyalogolni, kerékpározni. Ha majd megfizethetetlenek lesznek, megtanulunk újból.
A fákat kivágjuk, egy tenyérnyi zöldet sem hagyva, pedig de jó lenne kirándulni! A fa a rengeteg papírmunkához kell, mert iszonyatos bürokráciában élünk. A vegyes tüzelésű kazánok kimentek a divatból, mert a bányák bezártak. Olaj még van, hát kizsákmányoljuk a földből még, amit csak lehet. Áram is van – egyelőre – az erőművekből, de a természet erőit – a szelet, a vizet – nem használjuk ki. Pedig az nem életveszélyes! Még néhány Csernobil és elpusztul a teremtett világ.
A vizünk igencsak szennyezett, ezért ásványvizet iszunk, amit műanyagba palackoznak, és nem lehet újrahasznosítani.
Ezeket azért kellett leírnom, mert sokan úgy nevelik a gyermeküket, hogy tanuljon zenélni, énekelni, valamit sportoljon, beszéljen több nyelven, hogy érvényesülni tudjon felnőttkorában. A bosszantó ebben az, hogy lehet, hogy nincs is kedve mindehhez, de a szülő így akarja megvalósítani azt, amit ő nem tehetett meg valamikor. Azt viszont fontolgatja, hogy járjon-e hittanra.
Nos, én azt a nézetet vallom, hogyha megismeri a Teremtőt, a teremtett világot is jobban fogja értékelni és megbecsülni. Akkor elképzelhető, hogy nem a kényelmét, hanem az egészségét fogja szem előtt tartani. Megtanul takarékosan élni, nem fog szemetelni, nem gyűjt aktakupacokat, hanem rászokik a gyaloglásra és elsétál a templomba, hogy imádságában köszönje meg azt, ami van és azt, amit nyugodt szívvel ráhagyhat az utódjaira. Szerintem ilyen módon mindennél nagyobb értékeket adhatunk tovább a gyerekeinknek, unokáinknak.
Először meg kellene szeretnünk a környezetünket magunknak is, hogy jobban szerethessük a benne élőket is. Ebben az elanyagiasodó, rohanó világban nemcsak, hogy élni felejtünk el egészségesen, hanem igazán szeretni is.
Likes
Nincs hozzászólás