447 Vers

Félájultan

By


A nap éget, szinte perzsel
Fáradt elnyűtt oly rosszkedvvel
Állok itt az utcasarkon
Úgy érzem soká nem, bírom

Csurog a víz homlokomon
Elolvadok, úgy gondolom
Melegebb már nem lehet
Nem érzem a testemet

Kettős látás, szédülök
Jobb talán, ha leülök
Gyomrom korog, éhes vagyok
Az élettől mit kaphatok

Nyomort dögvészt pusztulást
Kitaszított elmúlást
Megvetést, közömbösséget
Kóbor kutya is széttéphet

De az is csak rám morog
Megvetőn elkódorog
Mert megértő ez az állat
Visszavakkant még egy párat
Őt legalább etetik
Nem éhezik hetekig
Jobb a sorsa, mint most nekem
Mert három napja nem eszem

Koszos vagyok kit érdekel
Úgyis mindenki lekezel
Nem is vesznek emberszámba
Kóválygok az éjszakába

Mire várok, nem tudom
Magam alól kirúgom
Mindazt, ami tarthat engem
Nincsen semmi furcsa ebben

Unom már a szenvedésem
Talán már eleget éltem
Elvesztettem tudatom
És szép csendben búcsúzom

Andrássy György

You may also like