Mikor fürkésző szemek
Nem bámulnak reám,
Kezemet kulcsolom imára,
Fohászt küldök
Lelkem keservéből,
Egek Urához meghallgatásra.
Kapálódzom kínjaim áradatában,
Törtet a dagály felém,
Karomat kapaszkodva nyújtom,
Távoli bíboros mennyekhez,
Hittel tölt el a remény.
Csak az idő ingája jelez,
Lassan a csend is megszólal,
Ereimbe béke költözik,
Angyalok, a féltőn őrzők,
Szelíden suhognak felém,
Aszott testemet körbe repdesik.
Likes
Nincs hozzászólás