371 Vers

Egyedül

By

Vissza a 371 es lapszámhoz

Egyedül vagy, csendben, félhomályban, vársz,
Elmédben az élet össze-visszaságában jársz.
Belülről hallasz valamit, valami furcsa zajt,
Szeretnéd rendbe tenni magadban a zűrzavart.
Szíved kavart érzelmekkel van tele,
Azt sem tudod, mit kezdj most vele.
Legszívesebben elmennél, elbújnál a világ elől,
Eleged van már mindenből és mindenkiből.
Nem tudod, mit csinálsz, furcsa minden mozdulat,
Érthető. Fejedben zavart minden gondolat.

Csak vársz, hogy mire még te sem tudod,
Tele vagy kérdésekkel, de nincs ki választ adjon.
Nem mondják meg, mit tegyél, mi a jó,
Nem tudod mi a hazug, s mi az igaz szó.
Nyitva van a szemed, de tisztán mégsem látsz,
Vajon ki az ellenség, vajon ki az igaz barát?
Várod, hogy valaki választ adjon mindenre,
Szeretnéd, ha valaki rendet teremtene helyetted.
De hiába vársz, neked kell az utat megtalálni,
Neked egyedül kell innen, a sötétből kitalálni.

You may also like