464. szám Széppróza

Egy szerelem gombostűjén

Szerző:


(részlet a Karófia című kisregényből)

Jóskával és Mendemondával utoljára a „Füst és Ózonlyuk” kocsmában találkoztunk, ha emlékeznek, onnan kettesben távoztak egy friss szerelem kíséretében. Órákig bolyongtak Tókia utcáin kéz a kézben. A valóság csak korlátozva létezett számukra. Természetesen fölkeresték a város híres-nevezetes Rómeó és Júlia parkját, ami hagyományosan a szerelmesek kedvenc búvóhelye.
A park hihetetlenül népszerűvé vált az elmúlt években, fenntartása egyre súlyosabb terheket jelentett a város kasszájának. Ezért pályázatot írtak ki üzemeltetésére, aminek nyertese a Piroska és a Farkas Társkereső Szolgálat lett. Ettől kezdve a fizető parkolók mintájára lehetett egy-egy padot elfoglalni úgynevezett padoló cédulák kitűzésével, amit a parkőrök rendszeresen ellenőriztek is. Néhány padhoz automatákat szereltek föl. A zöldterületeket pokróc jegy váltásával használhatták a párocskák. Volt diák és nyugdíjas kedvezmény, amit a város kompenzált a szolgálat számára. A belépés korhatárát a bejáratnál kerek, piros szegélyes tábla jelezte tizennyolcas számmal. A szolgálat fejlesztette a park infrastruktúráját is. Lehetett pokrócot, szív formájú lufit és egyéb praktikus alkalmatosságot bérelni. Volt mézeskalácsárus, piknikezőkosár, óvszerautomata, lelkisegély-szolgálat, házassági tanácsadó, asztrológus, apasági teszt, bájital. Feketén viagrát is lehetett kapni. A környező utcák kereskedői, szolgáltatói is gyorsan alkalmazkodtak a szerelemiparhoz. Volt mozi, ahol kizárólag szerelmesfilmeket vetítettek, (a pornót betiltották), romantikus kisvendéglő cigányzenével, erkély, ahol erkély jelenetet lehetett játszani, lőtér, ahol kizárólag Ámor lövöldözte nyilait önként vállalkozó célpontokra, és egyebek. Manapság a park Tókia turisztikai nevezetessége.
Jóska és Mendemonda túlesett a formaságokon, és nagy műgonddal kedvenc padot választott. Már beesteledett, a szerelmesek egyetlen racionális tevékenységét művelték: a csillagokat vizsgálták.
Jóska hazakísérte kedvesét, nagyon nehezen váltak el.
Mendemonda szülei Trunklin városkából származnak, ősi kajófás családokból. Anyai és apai nagyszülei most is ott élnek, de Mendemonda már Tókiában született. Családjuk puja gumó kereskedelemmel foglalkozik, hasonlóan Jóska családjához megélhetésüket nem tudták csak kajófászattal biztosítani, de a családi hagyományok tiszteletéül lányukat kajófász iskolába íratták. Mendemondáról tudjuk, milyen formás menyecske, de nagyon kevesen ismerik ritka hobbiját, a rovargyűjtést.
Mendemonda három éves születésnapjára édesanyja egy játékboltban hajasbabát ruhatárral, babaszobát bababútorral vásárolt, ahogy az ilyenkor szokás. Az eladó egy véletlen folytán az ajándékok közé keverte az üzlet légycsapóját. Amikor az ajándékokat kicsomagolták, Mendemonda rögtön a légycsapót vette magához, amin erősen amortizálódva egy kétdimenziós zsákmányállat is föllelhető volt. A leányzót nem is érdekelte tovább a többi ajándék. Pár napon belül a légycsapászat minden fortélyát kitanulta. A szülők nem tulajdonítottak különös jelentőséget a dolognak, gondolták, majd elmúlik. Mendemonda már iskolába járt amikor rájött, hogy ezek a jószágok eredeti állapotukban, háromdimenzióban is begyűjthetők. Módszere rejtve maradt, mert az első sikeres elfogásnak nem volt szemtanúja, a kislány pedig nem árulta el senkinek. Az iskola folyosóján egyszer csak felfedezett egy rovargyűjteményt. Nem hagyta nyugton a dolog, bár még fiatal volt hozzá, de elérte, hogy fölvegyék az iskola entomológus szakkörébe. Ennek a szakkörnek ma már ő a titkára. Az elmúlt évben a Karóf Entomológusok Társasága az Aranygombostűre Tűzött Svábbogár kitüntetést nekik ítélte. Gyakran napokat töltöttek a természetben, egy ilyen túrára Mendemonda meghívta kedvesét.
A túrát négynaposra tervezték a Kajamári dombságba. Vonattal utaztak, sátrakban éjszakáztak. Régi szakkönyvekben szerepelt egy csak Karófiában ismert rovar leírása, de bizonyságot még nem sikerült róla szerezni. Minden valamirevaló entomológus vágya volt, hogy egyszer a gombostűje hegyére tűzze.
Az esti tábortűznél Mendemonda megosztotta Jóskát szíve rejtett vágyával:
– Hallottál már a rotoros liszkáról?
– Még nem – vallotta be pironkodva Jóska.
– Ez egy nagyon ritka, nagyon furcsa bogár, még senkinek sem sikerült befogni.
– Majd én befogom neked, ha már megígértem, hogy a jövő héten lehozom neked a csillagokat is az égről, akkor egy bogár nem lehet gond.
– Te buta, azt sem tudod, hogy néz ki.
– Számít is az? A szerelem nem ismer határokat! Kapsz egy zsákkal! – hősködött Jóska.
– Ennek a bogárnak pont olyan rotorja van, mint egy helikopternek. Azzal tud repülni. Az egyetlen olyan földi élőlény, amelyiknek forgó szerve van. Mérnökök százai kíváncsiak, hogy milyen a csapágyazása, a csapágyháza, milyen kenőanyagot alkalmaz, miből van a tengely, milyen a rotor szálszerkezete, mekkora a hatósugara, stb.
– Van benne rugós tömítő gyűrű? –  kérdezte szakértő ábrázatot vágva Jóska, pedig fogalma sem volt arról, hogy mi a franc az a rugós tömítő gyűrű, de remélte, hogy ilyen szakszavak használatával férfiúi tekintélyét erősíti.
– Nem tudom.
– Tömszelencéje biztos van. – jelentette ki határozottan és megnyugvással, önbizalmát visszanyerve Jóska. Mellesleg a tömszelencéről sem tudta, hogy eszik vagy isszák, de ez most nem is számított.
– Az biztosan van neki – nyugtázta Mendemonda. Valóban imponált neki kedvese.
Reggel Jóska úgy ébredt, mint akinek bogarat ültettek a fejébe: rotoros liszka, rotoros liszka, rotoros liszka. Mondták neki a latin nevét is, de hál’ Istennek elfelejtette. (Így legalább nekem sem kell leírni.)
A csapat szétszéledt a dombok között. Pistának egy csöppet sem volt furcsa a bogarászás, mert a legjobb barátjával gyakran eljárt kerek asztal körül lepkét fogni, ez legalább a szabadban végzett tevékenység. Természetesen Mendemondával kettesben kutakodtak, és tették azt, amit egy szép tavaszi napon tehet egy fiatal pár kettesben. Ebédre sem tértek vissza a táborba, vittek magukkal elemózsiát. Egy domboldalban ejtőztek, amikor ismeretlen zümmögés ütötte meg fülüket. Szívük hevesen kalimpált, de nem láttak semmit. A zümmögés egy pillanatra elhalkult, majd újra fölerősödött. Érezték, hogy ez a liszka lehet. Pistának zseniális ötlete támadt. A filmekben látta, hogy a helikopterek leszállóhelyét egy kör közepére rajzolt kereszttel szokták kijelölni. Holmijukban mindig akadt puja gumó. Nagy csendben elkészített egy szeletet, aminek közepére eper dzsemből keresztet rajzolt. A leszállópályát alkalmasan elhelyezte, kezében lepkefogó hálót tartott. Nem kellett sokáig várni a világszenzációra, csodabogár egy tökéletes landolást követően a hálóban ficánkolt.
Este óriási bulit tartottak a rovarászok a rotoros liszka és elfogói tiszteletére. Jóska módszere kiválóan vizsgázott, mert másnap sikerült még két bogarat begyűjteni. Az entomológus szaklapok címoldalain Mendemonda és bogarai szerepeltek világszerte. Csodabogarunk forradalmi újításokhoz szolgált ötletekkel a mérnököknek a csapágyazás szakterületén. Mendemondát az ország különböző pontjairól keresték entomológus szakkörök, felkérésükre több élménybeszámoló tartott. A befogási módszer elterjedésével sikerült több bogarat is begyűjteni. Ez áttörést hozott a rotoros liszka életmódjának, étkezési szokásainak, családalapítással és szaporodással kapcsolatos hagyományainak és az egész karófiai rotoros liszka populáció kultúrájának megismerésében. A bogár jeles repülőgépgyártók érdeklődését is felkeltette.
A Pistát és Mendemondát összekötő szálak tovább erősödtek.
Melinda nyughatatlan természetére jellemzően már egy másik, ez idáig rejtve maradt rovar, a rotoros liszka közeli rokona, a propelleres katica felkutatását tervezgette. Jó híreket kapott Pampóniából, ahol minden kétséget kizáróan, ráakadtak a katica felszállópályájára.

2012 február, harmadik díj

Kapcsolódó írások