391. szám 565. szám Vers

Bánom is én

Szerző:

Talán túl sok vihar tépte,
felfoszlott a sapkám széle.
Rám is rótták:
ne induljak így a télbe!
Bánom is én…
Se tűm, cérnám,
kezem reszket,
nem is tudnám,
nem is lehet megvarrni.

Talán túl sok bánat érte,
felfeslett a lelkem férce.
Rám is rótták:
nem jutok fel így az égbe!
Bánom is én…
Kár volna még,
korán lenne meghalni.
Idő kell rá
minden bűnöm meggyónni.

Sajnálnám a régi sapkám,
rongy életem,
nem is fogom búcsú nélkül,
foltozatlan eldobni.

Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.

Kapcsolódó írások