367. szám Széppróza

Anti ganyé

Szerző:

Gondoltam egy nagyot. Elmentem vidéki ismerőseimet meglátogatni. Kedvenc
ismerősöm Béla bá (mert csak így szabad szólítani) meglátott.
– Na, mi van, te, ganyé?
Mondom Béla bának – most nem hoztam ganyét, ha viszont Béla bá tud valahol
olcsón, vehetünk.
– Hát fiam, tudod ez, errefelé az a helyzet. Na, de annyit beszélek, hogy má
kezdek beszáradni.
–Béla bá, te mikor száradtál ki?
– Reggel óta olyan száraz vagyok, ha kimegyek a napra attól félek, felgyulladok.

Te fiam, akkor elmész tűzoltónak. Gondoltam erre is. Megláttak, lelocsoltak
vízzel.
Béla bá feláll, elmegy, visszajön.
– Hát ettől nem fogol kiszáradni. – hozott igazi szőlőlevet – Hordóban érleltem
ám.
Ittunk, de előtte jó magyar szokásra koccintottunk.
– Hát aztán ennek a fehér levivel hogyan vagyol? Hány fokos? Má lázas vagy?
– Ma még nem, de holnap ki tudja?
– Na, fiam, átmész Mariska nénédhez, megmondja!

– Csókolom Mariska néni!
– Ötven év után meglátogattál te, ganyé? Meg. Ha itt vagy, akkó nem máshol. Nem
bánom. Ne bánkógyá.
– Mit gondol mennyi idős vagyok?
– 77.
– Számítsunk le belőle 30 évet.
– Na jó, oszt mikor jössz legközelebb?
–100 év múlva.
– Az, jó, ha nem leszek itthon, akkó máshol leszek.

Írta aki kitalálta, akkó amikó akarta.
Kérdés: mikó születtél? Ma még nem.

Kapcsolódó írások